Echo Of Dalriada - Galamb

Ltom a szp eget flttnk fnyleni,
Bkessg csillagt rajtunk lengedezni.
Taln vrmezben hromszn zszló,
A Seregek Ura legyen oltalmazóm!

Nem sznom vremet ontani hazmrt,
Mgis fj a lelkem az n otthonomrt.
A bs harangok is nma hangon szólnak,
Mikor indulni kell a szegny katonnak.

Mert mg a fecske is, ahol nevelkedik,
Bsan nekel, ha indulni kelletik.
Felktm a kardot apmrt, s anymrt,
Megforgatom n a szp magyar hazmrt!

Ksznm, Anym, hogy felneveltl,
rtem annyi knnyet kiejtettl.
n azt most mr vissza nem szolglom,
ldjon meg az Isten, azt kvnom.

Ksznm, Anym, hogy nem neveltl,
rtem semmi knnyet nem ejtettl.
n ezt most mr vissza nem szolglom,
Verjen meg az Isten, azt kvnom.

Elindultam szp hazmból,
Vitzl magyar vilgból,
Visszanztem flutamból,
Szemembl a knny kicsordul.

B ebdem, b vacsorm,
Boldogtalan minden órm.
Nzem a csillagos eget,
Srok alatta eleget.

Iszony vsz gyl mostan a haznkra,
Pogny hadaknak vres tmadsa.
Vrak eleste, falvaknak futsa,
Vrbe borult nemzetnknek hazja.

Sr a szl, srjon vele kt szemem is,
Vr-e mg a kedvesem, hogyha szeret is?
ll-e mg a hz, ahol megszlettem?
Szp haznkat soha el nem feledem.